"Lámpa, lámpa, lámpácska, ragyogj, mint ég csillaga..."

A gyerekek önzőek. Minden gyereknek van "enyém"-korszaka, minden gyerek utál osztozni a testvéreivel, barátaival a kakaós csigán, az építőkockán, a szereteten. És mégis minden gyereket lenyűgöz Márton története. Szt. Márton legendáját nagy örömmel figyelik, játszák a legkisebbek is, tanulságát észrevétlenül raktározzák el. És ha Márton, az adakozó, eszünkbe jut, már nem is olyan nehéz megosztani a barátunkkal a manót, amit a kertben találtunk vagy a cipót, amit a két kezünkkel gyúrtunk.

Ez a dal kelt szárnyra ezen a nagyon barátságos ünnepen abban a varázsos, lángocskás, manólakta kertben.

"Szent Mártont hó és szél nyomán
Ló viszi, de vágtat ám.
Szent Márton kedve jó vagyon
Meleg kabátja, hej nagyon.

A hóban rongyos ember ül
Ruhája folt csak egyedül.
„Segítsetek a nagy bajon
Mert végem lesz, ha megfagyok”

Szent Márton int a ló megáll
És csöndben áll a koldusnál
Szent Márton kardja gyorsan vág
Kabátja félbe tépve már
Szent Márton fél kabátot ad
A hála érte már fakad.

De Márton gyorsan lóra száll
A másik féllel meg sem áll
Álmában jő egy tiszta fény
És lágyon kélő hang beszél
„ Amit te tettél jó lovag
A hálám érte elfogadd.

Manóvár